phone icon+36 70 383 3443
facebooktwitterlinkedinskypeyelprss
SpineArt Egészségközpont | Gyógytorna Rendelő
Bookmark and Share

Stressz mentesség, vagy stressz menedzsment?


Az egészséges életmód titkait vagy a betegségek kialakulásának okait kutatva az egyik leggyakrabban emlegetett fogalom, amellyel találkozunk a stressz.


A szó alapjelentése (stress, angol) nyomás, erő, illetve igénybevétel. A hétköznapi értelemben vett stressz-fogalom a magyar-osztrák származású Selye János munkássága nyomán több mint 70 évvel ezelőtt vált ismertté. Eredetileg a szervezet különböző ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. Ma ennél jóval általánosabb értelemben használjuk: stresszhelyzetnek nevezzük az ember és környezete közötti kölcsönhatás folyamatában azokat a helyzeteket, amelyek újszerű magatartási választ igényelnek.


Selye stressz-elméletében kétféle stresszt különböztet meg. Az egyik a rossz, káros stressz (distressz). Általában erre gondolunk manapság, amikor köznapi értelemben stresszről beszélünk (tartós idegesség, folyamatos feszültség értelemben). A (di)stresszes állapot rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. Ezek a hatások indítják el azokat a negatív folyamatokat, amelyek krónikus stressz fennállása esetén elvezetnek az összefoglaló néven stressz-betegségnek nevezet kórképekhez. A tartósan fennálló stressz akár komoly egészségkárosodást is eredményezhet, mivel gyengíti a szervezet immunrendszerét, illetve szív- és légző rendszer (kardiorespiratorikus) és az anyagcsere (metabolikus) rendszer egyensúlyának felborulásához vezet. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint a betegségek 70 százalékáért! a lelki nyomás, a stressz a felelős.


A másik a jó, a stimuláló stressz (eustressz), ami éltet, továbblendít, segíti az adaptációt. A jó stressz évekkel meghosszabbíthatja az átlag élettartamot, és lassíthatja az öregedés nemkívánatos folyamatait. A jó stressz, mint kihívás, a fejlődés motorja egészen pici gyerekkortól kezdve.


Ezek alapján felmerülhet a gondolat, miszerint az egészséges élet érdekében egyszerű feladatunk kiküszöbölni a distresszt (elkerülni, vagy „lazítani” distressz után), és keresni az eustresszt kínáló helyzeteket. Mai világunkat ismerve, talán pusztán egy ilyen célkitűzés is a stresszforrások feneketlen kútját jelentené, ráadásul fontos tudni, hogy a stressz kontra egészség képlet ennél jóval bonyolultabb.


Miért képes egyikünk a szinte emberfeletti kihívások közepette túlnőni képességein és megvalósítani lehetetlent is? Miért omlik össze a másik egy sokkal kisebb probléma miatt? Miért van az, hogy a legkomfortosabb körülmények között élő városi lakosok betegednek bele leginkább az élet feszültségeibe? Miért okoz betegségeket az is, amikor valaki készen kap mindent az életben és az is, ha ugyanezekért napról napra reménytelennek látszó küzdelmet kell folytatnia? Miért lesz a gondtalan gyermekekből szorongó felnőtt? És folytathatnánk a kérdések sorozatát tovább. Annyi mindenesetre világos e dilemmákból, hogy az egyén jellegzetességeit, a stresszt megélő személy sajátosságait nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amennyiben arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan kerüljük el a stressz okozta rizikófaktorokat (amelyek a fentiekből világosan látszanak, nem csak a környezeti hatásokban keresendők).


Már Selye koncepciójában is megjelent a gondolat, miszerint elsősorban tőlünk függ, hogy az élet kihívásai serkentenek, vagy éppen rombolnak bennünket. Az eredeti, Selye-féle stressz-koncepcióhoz képest jelentős továbblépés, hogy ma a distressz állapot nyomán felborult egyensúly helyreállítása mellett a stresszkezelésben a helyzetek feletti kontroll képessége, illetve ennek hiánya került a kutatás középpontjába. A stressz, a kihívás, mint említettük alapvető a fejlődéshez, abban az esetben, ha folyamatosan képesek vagyunk megbirkózni az azok nyomán felmerülő nehézségekkel. Ezért a megbirkózást, coping -ot a stressz ikerfogalmának kell tekintenünk. Ahol a stresszorokat vizsgáljuk a környezetben, ott a copingot is kell vizsgálnunk az egyénben.


Mint azt fent említettük, ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint a betegségek 70 százalékáért a lelki nyomás, a stressz a felelős. Emellett természetesen nem elhanyagolható, de jóval kisebb mértékben játszik szerepet a helytelen táplálkozás, vagy mozgásszegény életmód, vagy a helytelen terápiás szokások önmagukban. Mindezek inkább a stressz következményeként, vagy azzal kölcsönhatásban lesznek jelentősek.


A stressz okozta betegségek és végső soron a korosodás negatív tényezői két forrásból táplálkoznak:
♣    A környezetből (stresszorok: intenzitásuk, időtartamuk lényeges)
♣    A személyből
▫    Az egyén stresszre adott fiziológiai és pszichológiai reakciónak jellegzetességei
▫    Az egyén személyiségbeli, attitűdbeli sajátosságaiban és coping mechanizmusai

A fentiekből nyilvánvaló, hogy a stressz akkor válik kórossá, ha nem vagyunk képesek megbirkózni az újszerű, veszélyeztető helyzettel (pszichofiziológiai, ill. személyiségbeli jellegzetességeink és coping képességeinknél fogva), illetve ha a stressz helyzet időtartamát tekintve krónikussá válik, intenzitását tekintve az egyén terhelhetőségét meghaladja, és fellép a kimerülés fázisa.
Fontos tudni, hogy a fenti három terület egymással dinamikus kapcsolatban áll. Bármelyik oldalról rendelkezünk deficittel, az mindhárom területen az egymásra hatások révén előbb vagy utóbb rizikófaktorként jelentkezik. Bármelyik irányból kezdjük kezelni a stresszt, előbb-utóbb a másik területen fennálló akadályok nem engednek továbblépni.

Stressz menedzsment


A helyes stressz menedzsment tehát három különböző területre fókuszál egyidejűleg, de az egész embert kezeli.


1.    Egyrészt az élhető, ám megfelelő kihívásokat kínáló munkahelyi /privát humán-környezet megteremtésén dolgozik . A mai világ egyik súlyos következményekkel járó jelensége, hogy a fiatal korban nem alakul ki eléggé a nehézségekkel való megbirkózás képessége, mert a fiatalok nincsenek kitéve elég kihívásnak, főleg fizikai értelemben. Szülőként például mindenkinek feladata gyermekei számára „eléggé stresszes” környezetet biztosítani, lehetővé téve annak esélyét, hogy a felnövekvő nemzedék (különösen fizikai értelemben) megfelelő kihívások által megfelelő megküzdési stratégiákat fejlesszen ki önmagában, illetve sikerélményeket éljen át. Ez természetesen nem mond ellent annak, hogy a megfelelően nyugodt és (különösen érzelmi értelemben vett) kiegyensúlyozott környezet megteremtése szintén alapvető fontosságú. Stresszorokkal terhelt világunkban önmagunk számára is e két javaslatot (fizikai kihívások érzelmileg stabil környezet) ajánlatos figyelembe venni. Amennyiben személyiségünk, attitűdjeink, lehetőségeink nem engedik e változtatási folyamatot, érdemes terapeuta, életmód tanácsadó segítségét kénünk.


2.    Másrészt támogatja az egyén stresszre adott fiziológiai és pszichés reakcióinak intenzitását csökkentő és egyúttal minőségét is fejlesztő stresszkezelési technikákat elsajátítását és gyakorlását. Ezek a technikák „edzik” a vegetatív idegrendszert, harmonizálják a kardiorespiratorikus és metabolikus rendszert, erősítik az immunrendszert. Ezen kívül a stressz okozta kisebb-nagyobb elváltozások terápiájában is nagyon hatékonynak bizonyulnak.


A paletta igen széles: kezdve nyugati orvoslás relaxációs illetve módosult tudatállapotot alkalmazó önismereti technikáival (pl. a teljesség igénye nélkül: Benson féle relaxáció, Autogén Tréning, progresszív relaxáció, Fókusz technika, imaginatív technikák, stb.), folytatva a több ezer éves keleti gyógymódok olyan technikáival, amelyek a stresszkezelésben hatékonynak bizonyultak (pl., hogy csak a legismertebbeket említsük: Jóga, TaiChi, ChiKung), igénybe vehetünk olyan kezeléseket is, amelyek belső erőfeszítés nélkül ugyan, de segítenek lecsillapítani a stresszel terhelt idegrendszert (különféle masszázs formák, craniosacralis terápia, keleti masszázs-kezelések, gyógymódok, fitoterápiás, homeopátiás készítmények stb.), illetve választhatjuk a sportnak olyan formáit, amelyek vegetatív és pszichés feszültségeinket csökkentik (pl. úszás, természetjárás, vagy éppen nagyon intenzív testedzés és tartásjavító tréning – szakember segítségéve). A testtartás pszichére és fizikai szervrendszerekre gyakorolt hatása közismert: ha kihúzzuk magunkat, magabiztosabbnak tűnünk a külső szemlélő szemében, ill. a proprioceptív visszajelzések saját magunkról saját magunk értékelésében is magabiztosság érzését kölcsönzik nekünk. Így a hozzánk intézett kommunikáció egy sebezhetetlen, magabiztos, nagy terhelhetőségű személyiségnek szól - az elvárásoknak megfelelve reagálunk, magabiztosak, stressz-tűrőbbek leszünk. A stressz által megterhelt szervrendszerek  pedig pusztán a nagyobb fizikai hely hatására hatékonyabban kezdenek működni. A fizikai aktivitás a stressz fiziológiai hatásainak levezetésére is nagyon hatékony módszer (a visszafojtott streszválasz számára megfelelő, szociálisan elfogadott kifutási lehetőséget enged), valamint az endorfinok termelődésének köszönhetően jókedvűek, elégedettek, nyugodtabbak leszünk. Mindemellett az edzés hatására a kardiorespiratorikus szervrendszer terhelhetősége is megnő, a stressz következményeivel szemben kevésbé lesz sérülékeny.


3.    Harmad-, de nem utolsó sorban figyelmet szentel a személyiség, az attitűdök tudatos megváltoztatására, az egyén coping technikáinak fejlesztésére (pl. life-coaching folyamat, coping technikákat fejlesztő tréning, a jóga mint személyiségfejlesztő eszköz, személyiségfejlesztő csoportok, pszichoterápia, craniosacrális terápia – dialógikus formája, stb.) Amennyiben úgy érezzük, fejlődnünk kell ezen a téren (pl. nincs megfelelő önbizalmunk, vagy depressziósnak érezzük magukat, vagy az élet bármely területén problémákkal küzdünk, vagy egyszerűen csak jó lenne másnak lenni, változni) feltétlen keressük meg a megfelelő a szakembert! Attitűdjeinken, beállítódásainkon önmegfigyelés, önvizsgálat, önfejlesztés, tudatosítás szisztematikus gyakorlása által szakember segítségével, de akár egyedül is változtathatunk, legfontosabb ezen a területen, hogy önmagunkkal őszinték és folyamatosan önreflektívek maradjunk. A különböző coping technikák kifejlesztése adott esetben szintén létrejöhet bennünk külső segítség nélkül is, ha nem túl mély az elakadás. Ellenkező esetben érdemes szakember segítségét kérni, hogy tanult tehetetlenségünket (amelyet neveltetésünknek köszönhetünk általában) tanult sikerességre váltsuk fel az önnevelés, vagy terápia eredményeképpen.

Holcsa Mónika

Copyright © 2017 Spineart Egészségközpont. Minden Jog Fenntartva. 

Felhasználási feltételek

Minden esetben konzultáljon orvosával vagy gyógytornászával, a konkrét egészségügyi problémájával kapcsolatban.
A Spineart.hu nem nyújt orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. A honlapon közölt információk nem helyettesítik a szakorvos véleményét az adott páciensnek megfelelő eljárásról.