Perifériás idegmobilizáció (Neurodinamika)

A perifériás idegmobilizáció (neurodinamika) egy speciális fogásokat magába foglaló diagnosztikai és terápiás módszer. A terápia célja a becsípődött, letapadt, keringésükben sérült alsó, vagy felsővégtagi idegek felszabadítása a nyomás alól, ezáltal a karba-lábba sugárzó zsibbadás, fájdalom csillapítása illetve megszüntetése.

Milyen problémák esetén alkalmazzuk a perifériás idegmobilizációt?

A legtöbb esetben kiegészítő kezelésként:

  • különböző, a gerincet (elsősorban nyaki és ágyéki szakaszt) érintő műtétek és betegségek (pl. nyaki, ágyéki gerincsérv, letapadt ideggyök, gyulladások)
  • az alsó és felső végtagok sérülései, gyulladásos betegségei után kialakult állapotok
  • TOS, Carpal-tunnel és egyéb alagútszindrómák

A perifériás ideg sérülésének okai:

A fent említett betegségek során a perifériás idegek sérülése a következő módon történhet: egyrészt gyulladásos állapotok után hegesedések alakulnak ki, ami további irritációhoz (ödéma képződés, keringésromlás) és az ideg megfelelő csúszásának elmaradásához vezethetnek. Másrészt az idegek nyomás alá kerülhetnek, vagy túlnyújtottá vállhatnak. Például gerincsérv esetén a kidomborodó porckorong egyik oldalon nyomja az ideget, a másik oldalon pedig nyúlik az ideg. Alagút szindrómáknál szintén az ideg nyomás alá kerülése a probléma oka. Nyomhatják az ideget csontok (gyakori az első bordánál), izmok (nyakizmok, mellizom, alsó végtagi izmok…).

A perifériás idegmobilizáció terápiája:

A terápia során először speciális vizsgálatok és idegtesztek segítségével feltárjuk a probléma lehetséges okait. Ennek alapján különböző manuálterápiás és idegmobilizációs technikákat alkalmazva javítjuk az érintett területek funkcióit. A perifériás idegmobilizáció során az adott ideg mozgatása javítja az ideg keringését, csökkenti az ödémát, segíti az idegszál megfelelő csúszását a burkában. Ezáltal csökken, vagy elmúlik az ideg által ellátott területen a fájdalom, zsibbadás.

A kezelés részeként megtanítjuk a páciensnek az otthon végezhető, egyénre szabott gyakorlatsorát (amely önkorrekciót, idegmobilizálást, stabilizációs tréninget is magába foglalhat).

A perifériás idegmobilizációs kezelés heti egy, két vagy három alkalommal szükséges (az állapot súlyosságától függően) a tünetek megszűntéig